2013. június 25., kedd

3. rész

Sziasztok.!
Meg lett a két komment, úgy hogy itt van az ígért rész.!
Remélem tetszeni fog nektek, próbáltam nem sablonosan írni. Kommenteljetek, érdekel a véleményetek, és ha tetszett akkor iratkozzatok fel.! ♥ :) Jó Olvasgatást.!

waiting | via Facebook
A lakás egész kicsi volt, nem pont olyan, mint amire számítottam. Két szoba volt benne, egy konyha és egy fürdő, de ezek sem voltak túl tágasak. A konyha fala penészzöld volt, fehér pultokkal fűszerezve az összhatást. Volt benne egy összecsukható asztal, és a körül, három szék. Befelé haladva a rövid folyosón, be lehetett látni, a fürdőszobának nevezett helységbe, amin nem volt ajtó, csak egy függöny választotta el a ház többi részétől. Azt elhúzva, megpillanthattam egy régi kádat és egy wc-t, na meg egy, a falra felszerelt polcot, amin két törülköző és egy gumikacsa foglalt helyet. A folyosó végén két ajtó nyílt, az egyik jobbra, a másik ballra, szemben voltak egymással. Az egyikben a vörösre festett falakon régi, bekeretezett fotók lógtak, és néhány festményt is lehetett látni, véleményem szerint, elég undorító volt. A francia ágy szépen be volt vetve, rajta három díszpárna feküdt, előtte egy kávézó asztalka állt, a közepén egy vázával, amiben friss rózsák voltak. A fotelban, ami az ágy mellett helyezkedett el, ott ült David, a nővérem férje. Vékony volt, mint akkor, amikor először láttam. Olvasó szemüvege az orrára csúszott, tiszta fehér ingjén, egy gyűrődést sem véltem felfedezni. Pedáns. Még mindig. Egy újságot tartott a kezében, és azt bújta, véleményem szerint csak egy sima TV újság volt, de hát, ha nem akar látni, akkor nem akar látni, ez van, és ez az érzés kölcsönös. A szemem átsiklott rajta és célba vette a falra felrakott képeket. A legtöbben David, és a családja szerepelt, na meg a nővéremmel közös képeket sem lehetett kihagyni erről a kis „szégyen falról”.  Gyorsan átfutottam az arcokat, aztán megpillantottam egy igen ismerős fotót. A nyolcadik születésnapomon készült. Mindannyian ott pózoltunk a régi nappalinkban, ami akkor még teljesen tiszta volt, a kanapén, előttünk egy hatalmas csokoládétortával, amin nyolc gyertya égett vidáman.  Olyan boldogok voltunk, anya és apa szinte ragyogtak, mint az angyalok, én ott hasaltam az ölükben, és belevigyorogtam a kamerába, Alicia pedig ott guggolt előttünk. Nyeltem egy nagyot, hogy visszafojtsam a könnyeimet, és beugrottam a szobába, amit valószínűleg nekem szántak. A fal komor szürke volt, a padlót hófehér szőnyeg fedte. Az ágy, egy piros kanapé lehetett valamikor fénykorában, de már a felismerhetetlenségig fakult. Többek között volt még a szobában, egy asztalka, rajta egy laptoppal, amit még soha életemben nem láttam, de egész újnak tűnt. Csodálkozva léptem, oda hozzá, és simítottam végig a tárgyon, mikor a hátam mögött kattant a zár.
- Neked vettem. Vettük.
- Köszönöm… ez nagyon kedves tőletek. – erőltettem mosolyt az arcomra, és ránéztem a nővéremre. Kelletlenül bár, de ő is elmosolyodott és úgy nézett vissza rám. – Nem kellett volna. – nyögtem halkan, de csak illemből. Örültem ennek az ajándéknak, mert még sosem volt számító gépem, de ezzel nem tud megvenni. Tudom, hogy jót akar nekem, meg minden, de ez nem ilyen egyszerű. Elfordítottam a fejemet, remélve, hogy észreveszi, hogy nem akarok vele hosszas bájcsevejt folytatni. A laptopot bámultam, és vártam a zajra, ami pillanatokon belül egy alig hallható sóhaj kíséretében meg is érkezett.  Az ajtó bezárult. Egyedül voltam, a szobámban, ami olyan idegen volt a számomra. Kitekintettem a piros függönnyel elbarikádozott ablakon. Odakint sötétedett, és én tökéletesnek láttam, sétálni egyet. Kiléptem a szobámból, a tekintetem végig siklott a halkan veszekedő páron, de nem foglaltak le különösebben. Tovább indultam, felhúztam a fekete bőrdzsekimet, amit még sikerült megmentenem a testvérem „csak a legfontosabbakat hozzuk el” című mondatától, és kiléptem a lépcsőházba. A falakat szürke csempe borította, és ugyan ez vonatkozott a padlóra is. Hála istennek rögtön az elsőn laktunk, szóval nem kellett annyit lépcsőznöm. Kettesével szedtem a fokokat, így hamar lejutottam, kilöktem az ajtót, és kiléptem a friss levegőre. Odakint egész kellemes idő volt, az eső elállt, és így nem volt olyan fülledt meleg, mint korábban. Összehúztam magamon a kabátot, és elindultam, egyenesen. Fogalmam sem volt arról, hogy hová tartok, csak mentem, egy lélek sem járkált már az utakon, amit különösnek találtam, mivel még alig múlt el nyolc óra. Itt mindig korán sötétedett, ezért kedveltem Londont. Vágyakozva kutattam emberek után, hát, ha van valakinek egy szál cigarettája a számomra, de hiába, csalódnom kellett. Percekig sétáltam, egy óra is eltelt, ha nem több, mikor egy hídon lyukadtam ki. Hallottam a folyó moraját a lábam alól, és akkor megláttam. Egy fiú könyökölt a híd korlátján, szájából kilógott egy szál cigi. Hirtelen fellángolt bennem a remény. Nem tudtam elfojtani a vigyoromat. Odaléptem hozzá, és megbökdöstem az oldalát. Mikor felém fordult, jó alaposan megnéztem magamnak. Egy egész fejjel magasabb volt, mint én, zöld szemei csak úgy szikráztak a sötétben. Göndör haja össze-visszameredezett a feje tetején, mint valami madárfészek. Végig nézett rajtam, és elmosolyodott.
- Van valami probléma? – szólalt meg férfias, rekedtes hangján, és végigmért, szinte már zavarba ejtően hosszasan időzött egy-egy testtájamon.
- Van egy cigarettád? – vetettem neki oda a kérdést, mire ő szó nélkül a zsebébe nyúlt, és a kezembe nyomott egy egész doboz cigit. Elkerekedett szemekkel néztem rá. – Köszi…
- Ugyan, nekem van még egy egész karton a lakásomban. – vigyorgott, majd felém nyújtotta a kezét. – Harry vagyok… Harry Styles! És te ki vagy gyönyörű?
- Cornelia Woods! És távol állok a gyönyörűtől.

11 megjegyzés:

  1. Úúúúúúúúú.:D Köviiiit!!!:D:D szuper jó lett*-*

    VálaszTörlés
  2. haha köszönöm.!:DD sieteek.:D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó, imádom.:)<33 Kövit!!*.*

    VálaszTörlés
  4. köszönöm szépen.! sietek.! ♥

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó , siess a kövivel!!! <3

    VálaszTörlés
  6. Örülök, hogy tetszik! Sietek.! ♥

    VálaszTörlés
  7. KInt van a kritikád :)) http://sarahblogdensing.blogspot.hu/2013/06/kritika-1.html

    VálaszTörlés
  8. Imádom :)
    Van egy 1D-s oldalam és megosztottam a blogodat :) Remélem nem baj :)

    VálaszTörlés
  9. nagyon jó már most az elején beleszerettem a történtbe remélem nem sokára lesz új rész

    VálaszTörlés
  10. Réka: Dehogy baj, külön köszönöm.:D
    Nagyon aranyosak vagytok egyébként, örülök, hogy tetszik.! Szeretlek titeket.! :D

    VálaszTörlés