Meg lett a két komment, úgy hogy itt van az ígért rész.!
Remélem tetszeni fog nektek, próbáltam nem sablonosan írni. Kommenteljetek, érdekel a véleményetek, és ha tetszett akkor iratkozzatok fel.! ♥ :) Jó Olvasgatást.!
A lakás egész kicsi volt, nem pont olyan, mint amire
számítottam. Két szoba volt benne, egy konyha és egy fürdő, de ezek sem voltak
túl tágasak. A konyha fala penészzöld volt, fehér pultokkal fűszerezve az
összhatást. Volt benne egy összecsukható asztal, és a körül, három szék. Befelé
haladva a rövid folyosón, be lehetett látni, a fürdőszobának nevezett
helységbe, amin nem volt ajtó, csak egy függöny választotta el a ház többi
részétől. Azt elhúzva, megpillanthattam egy régi kádat és egy wc-t, na meg egy,
a falra felszerelt polcot, amin két törülköző és egy gumikacsa foglalt helyet. A
folyosó végén két ajtó nyílt, az egyik jobbra, a másik ballra, szemben voltak
egymással. Az egyikben a vörösre festett falakon régi, bekeretezett fotók
lógtak, és néhány festményt is lehetett látni, véleményem szerint, elég
undorító volt. A francia ágy szépen be volt vetve, rajta három díszpárna
feküdt, előtte egy kávézó asztalka állt, a közepén egy vázával, amiben friss
rózsák voltak. A fotelban, ami az ágy mellett helyezkedett el, ott ült David, a
nővérem férje. Vékony volt, mint akkor, amikor először láttam. Olvasó szemüvege
az orrára csúszott, tiszta fehér ingjén, egy gyűrődést sem véltem felfedezni.
Pedáns. Még mindig. Egy újságot tartott a kezében, és azt bújta, véleményem
szerint csak egy sima TV újság volt, de hát, ha nem akar látni, akkor nem akar
látni, ez van, és ez az érzés kölcsönös. A szemem átsiklott rajta és célba
vette a falra felrakott képeket. A legtöbben David, és a családja szerepelt, na
meg a nővéremmel közös képeket sem lehetett kihagyni erről a kis „szégyen
falról”. Gyorsan átfutottam az arcokat,
aztán megpillantottam egy igen ismerős fotót. A nyolcadik születésnapomon
készült. Mindannyian ott pózoltunk a régi nappalinkban, ami akkor még teljesen
tiszta volt, a kanapén, előttünk egy hatalmas csokoládétortával, amin nyolc
gyertya égett vidáman. Olyan boldogok
voltunk, anya és apa szinte ragyogtak, mint az angyalok, én ott hasaltam az
ölükben, és belevigyorogtam a kamerába, Alicia pedig ott guggolt előttünk. Nyeltem
egy nagyot, hogy visszafojtsam a könnyeimet, és beugrottam a szobába, amit
valószínűleg nekem szántak. A fal komor szürke volt, a padlót hófehér szőnyeg
fedte. Az ágy, egy piros kanapé lehetett valamikor fénykorában, de már a felismerhetetlenségig
fakult. Többek között volt még a szobában, egy asztalka, rajta egy laptoppal,
amit még soha életemben nem láttam, de egész újnak tűnt. Csodálkozva léptem,
oda hozzá, és simítottam végig a tárgyon, mikor a hátam mögött kattant a zár.
- Neked vettem. Vettük.
- Köszönöm… ez nagyon kedves tőletek. – erőltettem mosolyt
az arcomra, és ránéztem a nővéremre. Kelletlenül bár, de ő is elmosolyodott és
úgy nézett vissza rám. – Nem kellett volna. – nyögtem halkan, de csak illemből.
Örültem ennek az ajándéknak, mert még sosem volt számító gépem, de ezzel nem
tud megvenni. Tudom, hogy jót akar nekem, meg minden, de ez nem ilyen egyszerű.
Elfordítottam a fejemet, remélve, hogy észreveszi, hogy nem akarok vele hosszas
bájcsevejt folytatni. A laptopot bámultam, és vártam a zajra, ami pillanatokon
belül egy alig hallható sóhaj kíséretében meg is érkezett. Az ajtó bezárult. Egyedül voltam, a szobámban,
ami olyan idegen volt a számomra. Kitekintettem a piros függönnyel
elbarikádozott ablakon. Odakint sötétedett, és én tökéletesnek láttam, sétálni
egyet. Kiléptem a szobámból, a tekintetem végig siklott a halkan veszekedő
páron, de nem foglaltak le különösebben. Tovább indultam, felhúztam a fekete
bőrdzsekimet, amit még sikerült megmentenem a testvérem „csak a
legfontosabbakat hozzuk el” című mondatától, és kiléptem a lépcsőházba. A
falakat szürke csempe borította, és ugyan ez vonatkozott a padlóra is. Hála
istennek rögtön az elsőn laktunk, szóval nem kellett annyit lépcsőznöm. Kettesével
szedtem a fokokat, így hamar lejutottam, kilöktem az ajtót, és kiléptem a friss
levegőre. Odakint egész kellemes idő volt, az eső elállt, és így nem volt olyan
fülledt meleg, mint korábban. Összehúztam magamon a kabátot, és elindultam,
egyenesen. Fogalmam sem volt arról, hogy hová tartok, csak mentem, egy lélek
sem járkált már az utakon, amit különösnek találtam, mivel még alig múlt el
nyolc óra. Itt mindig korán sötétedett, ezért kedveltem Londont. Vágyakozva kutattam
emberek után, hát, ha van valakinek egy szál cigarettája a számomra, de hiába,
csalódnom kellett. Percekig sétáltam, egy óra is eltelt, ha nem több, mikor egy
hídon lyukadtam ki. Hallottam a folyó moraját a lábam alól, és akkor megláttam.
Egy fiú könyökölt a híd korlátján, szájából kilógott egy szál cigi. Hirtelen
fellángolt bennem a remény. Nem tudtam elfojtani a vigyoromat. Odaléptem hozzá,
és megbökdöstem az oldalát. Mikor felém fordult, jó alaposan megnéztem
magamnak. Egy egész fejjel magasabb volt, mint én, zöld szemei csak úgy szikráztak
a sötétben. Göndör haja össze-visszameredezett a feje tetején, mint valami madárfészek.
Végig nézett rajtam, és elmosolyodott.
- Van valami probléma? – szólalt meg férfias, rekedtes
hangján, és végigmért, szinte már zavarba ejtően hosszasan időzött egy-egy
testtájamon.
- Van egy cigarettád? – vetettem neki oda a kérdést,
mire ő szó nélkül a zsebébe nyúlt, és a kezembe nyomott egy egész doboz cigit.
Elkerekedett szemekkel néztem rá. – Köszi…
- Ugyan, nekem van még egy egész karton a lakásomban. –
vigyorgott, majd felém nyújtotta a kezét. – Harry vagyok… Harry Styles! És te
ki vagy gyönyörű?
- Cornelia Woods! És távol állok a gyönyörűtől.
Úúúúúúúúú.:D Köviiiit!!!:D:D szuper jó lett*-*
VálaszTörléshaha köszönöm.!:DD sieteek.:D
VálaszTörlésNagyon jó, imádom.:)<33 Kövit!!*.*
VálaszTörlésköszönöm szépen.! sietek.! ♥
VálaszTörlésNagyon jó , siess a kövivel!!! <3
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik! Sietek.! ♥
VálaszTörlésKInt van a kritikád :)) http://sarahblogdensing.blogspot.hu/2013/06/kritika-1.html
VálaszTörlésköszi.:)
VálaszTörlésImádom :)
VálaszTörlésVan egy 1D-s oldalam és megosztottam a blogodat :) Remélem nem baj :)
nagyon jó már most az elején beleszerettem a történtbe remélem nem sokára lesz új rész
VálaszTörlésRéka: Dehogy baj, külön köszönöm.:D
VálaszTörlésNagyon aranyosak vagytok egyébként, örülök, hogy tetszik.! Szeretlek titeket.! :D