8. rész

Sziasztok!
Bocsássatok meg nekem ezért a hosszabb szünetért, de ezért egy hosszabb résszel, is érkezek, a következő még hosszabb lesz, amit szerintem jövő hét hétfőn fogok hozni.!
Egyébként, remélem mindenki látta már a BSE-t. Én nagyon imádom, főleg Marcelt, meg Leeroyt.:D
Egyébként a héten megnéztem a Fekete ruhás nő című filmet, és szerintem tök jó, de ne nézzétek meg egyedül, mert elég parázós. :D Nah nem is húzom tovább a szót, jó olvasgatást, aztán komizzatok is.:D



2013. április. 16 hajnal 2 és 3 között...

- Jajj, majd el felejtettem, hogy nekem most el kell mennem. – pattant fel a kanapéról Harry, miközben folyamatosan karórájára meredt. Izgatottsággal, vegyes aggodalommal meredtem rá.

- Nem! Nem mehetsz el! Mit kezdenék én egyedül a te lakásodban? – álltam fel én is hirtelen, és a nálam vagy két fejjel magasabb fiúra meredtem.

- Muszáj mennem, meg kell értened.

- Veled megyek! – ekkor Harry szeme idegesen felcsillant. Jobb mutatóujjával végig simított az arcomon, majd közelebb hajolva az arcomba suttogott.

- Nem jöhetsz. – homlokon csókolt, amit kissé furcsálltam, hiszen még alig ismerjük egymást. Hirtelen ötlettől vezérelve, a karjába csimpaszkodtam akár egy majom kölyök, és hatalmas boci szemekkel néztem rá. – Komolyan mondom Corn, te magadba sűríthetnél egy egész állatkertet. – nevetett, majd nagy nehézségek árán lehámozott a végtagjáról. – Velem jöhetsz, de csak akkor, ha megígéred, hogy amit látni fogsz, arról, soha nem beszélsz senkinek! – olyan komolysággal nézett rám, hogy szinte még a hideg is kirázott tőle. Átfutott az agyamon, hogy ezek után talán nem kéne, de hát ő volt az egyetlen barátom, az egyetlen, akiben megbízhattam, és ha ő bajba sodorna, akkor onnantól kezdve minden ember veszélyforrás lenne. Bólintottam, és beharaptam az ajkamat, ő pedig egy aranyos félmosolyt villantott rám, majd rám adta az egyik pulóverét, és elindult a garázsba. Sietős léptekkel követtem, közben az agyamban, mintha két kis emberke bujdokolt volna eddig, veszélyes, és kisilabizálhatatlan szópárbaj zajlott. Az egyik felem, azt mondta, hogy inkább maradjak, készítsek valami finom kaját, és várjam meg Harryt, boldogan, békésen, a másik pedig azt, hogy menjek vele, hogy ne legyen előttem titka. Be kell, hogy valljam, az utóbbi meggyőzőbb érveket használt, és győzött. Gyorsan behuppantam az anyós ülésre, és Harry feszéjezett arcát bámultam. Vacillált. Láttam rajta, hogy erősen gondolkodik, a kulcsot ott tartotta pár centire a kulcslyuktól és csak bámult maga elé, miközben az ajkait harapdálta. Óvatosan végig simítottam a felém eső karján, mire összerezzent, majd felém kapta a fejét.

- Mi a baj?

- Nem akarom, hogy bajod legyen abból, amit látni fogsz. – felvontam a szemöldökömet, megráztam a fejemet, majd előre pillantottam az ablakon.

- Nem lesz, csak indíts már. – Harry halkan sóhajtott, majd beindította a kocsit, és rálépett a gázra.

Egyenesen haladtunk, egy kisebb lekötő úton, ami rémisztő, és feketeséggel teli házközökön vezetett keresztül. Egyre inkább elfogott a szorongás, kapart a torkom, a szívem pedig majd ki akart ugrani a helyéről, és nem éppen a jó értelemben. Percek múlva lefékeztünk, egy köves út bejárata előtt, Harold kipattant mellőlem, majd mielőtt kapcsolhattam volna, kinyitotta nekem az ajtót. A koszos garázsok között baktattunk Harryvel, szorosan magához húzott, hogy véletlenül se vesszek el a sötétben. Körülöttünk macskanyávogás, és egyéb kellemetlen zajok keringtek. Harry halkan szuszogott mellettem, én a karját szorongatva haladtam mellette, fogalmam sem volt arról, hogy hová tartunk, de azért követtem. Hirtelen torpant meg, mire én belefejeltem a bicepszébe. Egy régi, kopott falú garázs előtt álltunk, ő előre lépett, és lassan kinyitotta az ajtót, majd maga elé engedve, betessékelt. A dohos szagtól, ami körülölelte a szobát, felfordult a gyomrom, halk köhögést véltem hallani az egyik sarokból, és ahogy odapillantottam, egy körvonalat fedeztem fel. Egy fiúét. Elfogott a félelem, az árny nem mozdult csak ült ott, mint valami fekete démon, és engem figyelt. Harry odakint matatott valamit, majd hirtelen, az egyetlen fényforrás, egy régi villanykörte a plafonon, fényesen felizzott, láthatóságot engedve a szobába. Volt bent egy csomó asztal, régi gumiabroncsok, dobozok, és nejlon zacskók. Kólás üveg hevertek szerte szét, rozsda ette vas darabok hasaltak a földön, és a sarokban, ott ücsörgött a fiú. Fekete haja az arcába lógott, az arca beesett volt és sápadt, iszonyú soványsággal küzdött. Harry letérdelt elé, és a fiú szemeit kezdte el vizsgálgatni, majd elmosolyodott.
- Látod Zayni, megy ez neked.

- Bele fogok halni Hazz. – a fiú hangja ingadozó volt, aggódva néztem őket egy pillanatig, majd oda léptem és letérdeltem Harold mellé. Harry idegesen nézett rám, majd a Zayn nevezetű roncsra, aki előttem ült. Utóbbi végigmért, majd értetlenül Harryre nézett.

- Cornelia vagyok. – mosolyogtam rá, a ruhájából érződött az erős fű szaga. – Drogozol igaz? – Harry egy pillanatra a szája elé kapta a kezét, majd mikor látta, hogy Zayn mosolyog rám, kicsit megnyugodott.

- Drogoztam, ez épp a leszokó státusz. – nevetgélt.

- Ez nem normális. Harry! – fordítottam a fejem az egyetlen barátom felé, aki innentől kezdve egy öncélilag kinevezett lakótársnak is számított. – Haza visszük! – Harry már válaszra is nyitotta a száját de Zayn meg előzte őt.

- Nem kell! Itt maradok!

- Nem maradhatsz itt! El fog nyelni a szemét. – mivel a srác nem volt olyan állapotban, hogy vitatkozni tudjon velem, a karja alá nyúltam, és felállítottam. Azon csodálkoztam, hogy nem törnek össze a csontjai, olyan vékony volt szegény. Harry azonnal kapcsolva a másik oldalról segítette végig Zaynt a kavicsos úton, majd beültettük a kocsiba. Ahogy a feje a párnázott felülethez ért, szuszogni kezdett, és egy csapásra el is aludt.

- Miért tartottad itt?

- Nem tartottam itt! – csattant fel Harry, mielőtt beszálltunk volna mi is a kocsiba.

- Akkor, miért volt itt?

- Mert nem akart hazajönni… egyébként meg, mióta is vagyunk lakótársak?

- Most, óta! – ültem be gyorsan a kocsiba, majd hátra hajolva az álmodó fiúhoz, megsimítottam a combját. 

 

Hiányzás napló

Sziasztok! 
A Héten nyaralni fogok, Tiszaújvárosban az unokatestvéremnél. Szóval ezen a héten nem tudok hozni részt, de ha hazajöttem, dupla résszel térek vissza.:)) Saját képeimet, amiket ott készítek fogom felhasználni :*
Egyébként, remélem, hogy kíváncsiak vagytok arra, hogy ki lehet ez a titokzatos M nevű figura, mi a valódi neve, és mit keres ebben a történetben.:D
Egyébként, mivel már kérdeztétek, Loui a 1o. részben fog feltűnni, úgy isten igazából, hogy nagyobb szerepe lesz egy egyszerű telefon csevejnél. :)
Nah, készüljetek a következő részekre, csak, hogy addig is izguljatok, A következő két rész szereplői: 
- Cornelia. 
- Harry.
- Zayn. 
- Eleonor. 
- Perrie. 
Köszönöm a figyelmet.:D Vigyázzatok magatokra, és jót ne halljak rólatok.;) xoxo

7.rész

Sziasztok!
Meghoztam a részt.:D Remélem tetszeni fog, pipálni és kommentelni ér.! <3 :)

M.

Nagyon unalmasak a délutánok, itt a jó öreg Gary-ben. Beköszöntött a nyár, és ezzel együtt az esős évszak is közeledett. Odakint hatalmas vízcseppek potyogtak a gyepre, miközben én a kanapén ülve, csípős sült csirke szárnyat falatoztam, és a kedvenc valóság show-mat néztem. Ezek a tv-s emberek, hihetetlenül idegtépőek tudnak lenni. Főleg a négerek, főleg a néger nők, már félre ne értsék, semmi bajom a feketékkel, hiszen én is az vagyok, de néha azért vissza foghatnának a stílusukból. Kezembe vettem a távkapcsolót, és nyomogatni kezdtem a felfele nyíllal ellátott gombot. Ahogy váltottam, a szemem megakadt az egyik hírcsatornán. A képernyőn egy videó ment, egy női hang beszélt alá, láttam rajta az egyik nagyon jó barátomat, és a „barátait”. A One Direction nevű, világhírű fiú banda, ennyi siker, és rajongás után feloszlik. Vajon mi igaz a hírből, hogy a banda feloszlását, Harry Styles a lányok nagy kedvence, és a Bradford-i rossz fiú Zayn Malik erős drogfogyasztása produkálta ki? Megpróbálunk mindent kideríteni. Marcy Divan-t hallották. A kezemből kiesett a kapcsoló, és a földön landolva, legalább négy darabra esett. A szám tátva maradt, megmozdulni se tudtam, percekig bámultam a TV-re, félig felemelt kézzel, és csak akkor eszméltem fel, amikor elkezdődött valami ratyi, latin amerikai sorozat betétdala. Gyorsan összeszedtem a földről a kapcsoló maradványait, majd felugrottam, átvágtam a szemét torlaszokon, és végül eljutottam a vezetékes telefonig. A bennem lévő ideggel küszködve, azonnal tárcsáztam, majd a fülemhez emeltem a kagylót, a másik kezemmel pedig beletúrtam gyűrű göndör hajamba.

- Loui William Tomlinzon!

- M! Már megint rosszul ejtetted a nevemet. – kacagott bele a telefonba a legjobb barátom.

- A zenekarod felbomlik, te pedig nem bírsz megejteni egy telefont? Vagy akár egy e-mailt?

- Bocsi, kicsit el voltam havazva tesó.

- Persze, biztos nem volt elég pénz egy faxra, vagy levélre. –ismét felnevetett, de nem szólt semmit, ismert már egy ideje, tudta, hogy nálam nem húzza ki ennyivel magát. Tudtam, hogy tudta, ezért tovább folytattam. – És mi van a galamboddal? Azzal is küldhettél volna egy tekercset annyival, hogy „feloszlottunk, tesó”. Nagyot csalódtam benned, hogy nem szóltál. Már is pakolom a cókmókom, és indulok Angliába.

- Látod, ezért nem mondtam el neked M! Tudtam, hogy ha elmondom, feladod a karrieredet miattam, én ide jössz.

- Milyen karriert? A festőállványom meg a vásznaim már legalább fél éve a garázsban rohadnak, nincsen nekem karrierem. – motyogtam bele a telefonba, és lesöpörtem két szem hetek óta álló Cheetos-t az asztalról.

- Figyelj tesó, ha akarsz, gyere, ha nem akarsz, ne gyere, csak szólj, hogy ki tudjak majd menni eléd a reptérre. – hallottam a hangján, hogy mosolyog, és most hosszú évek óta először, én is mosolyogtam. Úgy hiányzott már Louis, évek óta nem hallottam felőle, és most hirtelen feltűnik, egy feloszlott bandával. Elköszönve tőle, leraktam a telefont, és elindultam a garázsba. Hosszú út vezetett odáig,  a szennyes ruhák, és további kacatok erdején átverekedve magamat, kijutottam a hátsó ajtóig, majd egy szál alsó nadrágba kiléptem a szabad levegőre. A penészedő szemét, utca szag, lerobbant verdák kipufogójának bűze vegyítve hatolt az orromba a levegővel együtt amit Gary lepratelepén, a gettóban áradt. Az utca hangjai mindent elárultak a lakhelyemről. Sikoltások, és pisztolylövések zaja hallatszott innen-onnan, gyerekek rohangáltak szabadon, az utakon, minden féle veszélynek kitéve magukat. Megforgattam a szememet, és át siettem a garázsba. Talán az volt az egyetlen tiszta hely a telkemen. Ott minden szép rendben helyezkedett el, a saját helyén. A vásznak a falnak döntve árválkodtak, a szög egyenesen felszögelt polcokon, poharak, ecsetek, és festékek hevertek. A vásznakat felkapva visszarohantam a házba, kikerülve egy felém repülő gumi csirkét, és nekikezdtem a pakolásnak. Egy régi bőröndöm volt, amit még a nagyapámtól örököltem. Kicsit megrágta már a moly, de attól még lehetett használni. Beledobáltam a ruháimat, ecseteket és festékeket, néhány fényképet a családomról, aztán összehúztam és a vásznakat a hónom alá kapva elindultam a repülő térre. A tudat, hogy ismét a legjobb barátommal lehetek, teljesen feldobott. A szívem úgy dobogott, mintha tele lőttek volna adrenalinnal. Végre kiszabadulok a gettóból, s örvendezik a szívem, hogy Loui soha nem látott ilyen helyzetben.

6.rész

Sziasztok.!
Tudom, elég rövid lett a rész, de remélem, azért örültök neki.:) ígérem legközelebb hosszabbat hozok.:D
Jó Olvasgatást.!
Komizni  és pipázni ér.! Na meg ha tetszett, iratkozzatok fel.:D

Nagyon kínos, és ijesztő dolog tud lenni a csönd, hiszen mindenki tudja, hogy a nagy viharok előtt is mindig csönd van. Van akiket megnyugtat, de engem általában fel kavar. A szívem ilyenkor hevesebben ver, szinte már érzem, hogy a torkomban lüktet, és ki akar szakadni belőlem, gyorsabban veszem a levegőt, és sokkal többet pislogok, mint máskor. És mindezt szinte úgy, hogy észre sem veszem. Mind ezekre a dolgokra a nővérem hívta fel a figyelmemet, egy-egy csendes este, vagy egy horror film után maradó rémisztő csend után.
A kezem remegett, és Harry minduntalan váltogatta a pillantását, a szemem és a remegő testem között. Hirtelen emelte fel a jobb karját, mire én már reflexszerűen csuktam be a szememet. A tenyere találkozott a vállammal, és könnyedén végig siklott rajta. Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, félve a következő mondatoktól.

- Szóval, megvan? – kérdezte, de teljes mértékben látszott rajta, hogy semmit nem hisz el a dologból. Lassan kifújtam a levegőt, ökölbe szorítottam a kezemet, és lesütött szemekkel válaszoltam neki.

- Igen.

- Rendben van. – mondta, és féloldalasan elmosolyodott. – Hozok egy üveg bort, csak úgy, nyugtató képen. – Levette a kezét a vállamról, majd meglökte magát és felállt. Vigyorogva kacsintott rám és kivonult a konyhába, én meg a kanapé támlájára ejtettem a fejem. Cornelia, te egy nagyon nagy barom vagy. Ő egy tök rendes srác, és te képes lennél őt is elengedni. Szedd már össze magad te lány. Hajtogattam magamban a kis lelkesítő beszédemet, és közben csak Harry mosolya járt a fejemben. Ez a fiú úgy vonzott magához, mint egy mágnes. Nem, nem voltam belé szerelmes, hiszen alig ismerem, ez képtelenség volna, de a kisugárzása és a viselkedése, azt hozza maga után, hogy minden pillanatban visszafogjam magam, nehogy leteperjem. Tenyereimet a fejemre helyeztem, és a hüvelykujjammal masszírozni kezdtem a halántékomat. Harry egy üveg jó évjáratú borral, és két boros pohárral oldalazott be, majd mindet letette elém az asztalkára, és rám nézett. – Tölthetek asszonyom?

- Természetesen uram. – játszottam a fellengzős angol grófkisasszony szerepét, és még a kisujjamat is eltartottam a pohár falától, miközben belekortyoltam a borba.

- Remek és kifinomult íz áradat nem, de bár? – kérdezte Harry, modorosan felemelt fejjel.

- Ahogy mondja, nagyon… fain.

- Elrontottad a játékot! – mondta a szokásostól kicsit hangosabban, és lehelyezte a poharát az asztalra. – Ezért, meglakolsz. – azzal a lendülettel, ahogy én is letettem a poharamat, a fiú előre vetette magát, egyenesen én rám. Ott feküdtem Harry teste alatt, ő a fejem mellett a könyökén támaszkodott, és végig az arcomba bámult. Göndör tincsei belelógtak az arcába, én pedig kissé riadt tekintetemet próbáltam feljavítani, ami nagyjából sikerült is. Elvigyorodtam, belementem a kis játékába. Két tenyeremet a mellkasára helyeztem, és próbáltam eltolni magamtól, de nem ment, a könyökére nehezítette a teljes testsúlyát, így én körülbelül annyit tehettem ellene, mint egy hangya, egy bernáthegyi kutya ellen.

- Mond, hogy sajnálom Sir, buta voltam, mindig is vonzódtam magához, és a dögös hajához. – amint ezt kimondta, kitört belőlem a nevetés, de olyan hirtelen, hogy még Harry is hátra hőkölt egy kicsit, aztán visszalépve a kerékvágásba, ismét rám nehezedett.

- Nem mondok ilyeneket, lovag utánzatoknak. – Ekkor Harry az egyik kezét a derekamra csúsztatta, és csikizni kezdett. Úgy rángatóztam alatta mintha áram csapott volna belém.

- Mond ki!

- Jó, jó, kimondom, na! Sajnálom Sir, buta voltam, hogy nem vágattam le a haját, amikor először megláttam. – Ekkor Harry még jobban csikizni kezdett, de elvesztette az egyensúlyát, és én végre cselekedhettem. Lábaimat a hasa alá húzva egy mozdulattal mind a ketten lefordultunk az ágyról, és így végre felülre kerültem. Nagy nevetések közepette másztam le a fiúról, aki alig bírt felkönyökölni a csúszós padlón. Kezet nyújtottam neki, amit ő mosolyogva elfogadott, és sikerült felhúznom a padlóról.

- Van egy kis… egy kis pattogatott kukorica a hajadban. – nevettem és óvatosan kihúztam a nasi maradékát a göndör tincsei közül, és megettem.

- Én azt nem ettem volna meg, tudod, tetves vagyok.

- Én meg bolhás.
- Na, akkor összeillünk. – mosolygott, és a derekamnál fogva vissza rántott a kanapéra. – Na nézzük tovább a filmet.