6.rész

Sziasztok.!
Tudom, elég rövid lett a rész, de remélem, azért örültök neki.:) ígérem legközelebb hosszabbat hozok.:D
Jó Olvasgatást.!
Komizni  és pipázni ér.! Na meg ha tetszett, iratkozzatok fel.:D

Nagyon kínos, és ijesztő dolog tud lenni a csönd, hiszen mindenki tudja, hogy a nagy viharok előtt is mindig csönd van. Van akiket megnyugtat, de engem általában fel kavar. A szívem ilyenkor hevesebben ver, szinte már érzem, hogy a torkomban lüktet, és ki akar szakadni belőlem, gyorsabban veszem a levegőt, és sokkal többet pislogok, mint máskor. És mindezt szinte úgy, hogy észre sem veszem. Mind ezekre a dolgokra a nővérem hívta fel a figyelmemet, egy-egy csendes este, vagy egy horror film után maradó rémisztő csend után.
A kezem remegett, és Harry minduntalan váltogatta a pillantását, a szemem és a remegő testem között. Hirtelen emelte fel a jobb karját, mire én már reflexszerűen csuktam be a szememet. A tenyere találkozott a vállammal, és könnyedén végig siklott rajta. Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, félve a következő mondatoktól.

- Szóval, megvan? – kérdezte, de teljes mértékben látszott rajta, hogy semmit nem hisz el a dologból. Lassan kifújtam a levegőt, ökölbe szorítottam a kezemet, és lesütött szemekkel válaszoltam neki.

- Igen.

- Rendben van. – mondta, és féloldalasan elmosolyodott. – Hozok egy üveg bort, csak úgy, nyugtató képen. – Levette a kezét a vállamról, majd meglökte magát és felállt. Vigyorogva kacsintott rám és kivonult a konyhába, én meg a kanapé támlájára ejtettem a fejem. Cornelia, te egy nagyon nagy barom vagy. Ő egy tök rendes srác, és te képes lennél őt is elengedni. Szedd már össze magad te lány. Hajtogattam magamban a kis lelkesítő beszédemet, és közben csak Harry mosolya járt a fejemben. Ez a fiú úgy vonzott magához, mint egy mágnes. Nem, nem voltam belé szerelmes, hiszen alig ismerem, ez képtelenség volna, de a kisugárzása és a viselkedése, azt hozza maga után, hogy minden pillanatban visszafogjam magam, nehogy leteperjem. Tenyereimet a fejemre helyeztem, és a hüvelykujjammal masszírozni kezdtem a halántékomat. Harry egy üveg jó évjáratú borral, és két boros pohárral oldalazott be, majd mindet letette elém az asztalkára, és rám nézett. – Tölthetek asszonyom?

- Természetesen uram. – játszottam a fellengzős angol grófkisasszony szerepét, és még a kisujjamat is eltartottam a pohár falától, miközben belekortyoltam a borba.

- Remek és kifinomult íz áradat nem, de bár? – kérdezte Harry, modorosan felemelt fejjel.

- Ahogy mondja, nagyon… fain.

- Elrontottad a játékot! – mondta a szokásostól kicsit hangosabban, és lehelyezte a poharát az asztalra. – Ezért, meglakolsz. – azzal a lendülettel, ahogy én is letettem a poharamat, a fiú előre vetette magát, egyenesen én rám. Ott feküdtem Harry teste alatt, ő a fejem mellett a könyökén támaszkodott, és végig az arcomba bámult. Göndör tincsei belelógtak az arcába, én pedig kissé riadt tekintetemet próbáltam feljavítani, ami nagyjából sikerült is. Elvigyorodtam, belementem a kis játékába. Két tenyeremet a mellkasára helyeztem, és próbáltam eltolni magamtól, de nem ment, a könyökére nehezítette a teljes testsúlyát, így én körülbelül annyit tehettem ellene, mint egy hangya, egy bernáthegyi kutya ellen.

- Mond, hogy sajnálom Sir, buta voltam, mindig is vonzódtam magához, és a dögös hajához. – amint ezt kimondta, kitört belőlem a nevetés, de olyan hirtelen, hogy még Harry is hátra hőkölt egy kicsit, aztán visszalépve a kerékvágásba, ismét rám nehezedett.

- Nem mondok ilyeneket, lovag utánzatoknak. – Ekkor Harry az egyik kezét a derekamra csúsztatta, és csikizni kezdett. Úgy rángatóztam alatta mintha áram csapott volna belém.

- Mond ki!

- Jó, jó, kimondom, na! Sajnálom Sir, buta voltam, hogy nem vágattam le a haját, amikor először megláttam. – Ekkor Harry még jobban csikizni kezdett, de elvesztette az egyensúlyát, és én végre cselekedhettem. Lábaimat a hasa alá húzva egy mozdulattal mind a ketten lefordultunk az ágyról, és így végre felülre kerültem. Nagy nevetések közepette másztam le a fiúról, aki alig bírt felkönyökölni a csúszós padlón. Kezet nyújtottam neki, amit ő mosolyogva elfogadott, és sikerült felhúznom a padlóról.

- Van egy kis… egy kis pattogatott kukorica a hajadban. – nevettem és óvatosan kihúztam a nasi maradékát a göndör tincsei közül, és megettem.

- Én azt nem ettem volna meg, tudod, tetves vagyok.

- Én meg bolhás.
- Na, akkor összeillünk. – mosolygott, és a derekamnál fogva vissza rántott a kanapéra. – Na nézzük tovább a filmet.