13. rész

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog :D
Tudom kicsit sokáig váratott magára, de szerintem ez lett az eddigi legjobb rész, bár ezt ti majd eldöntitek.
Pipáljatok és kommenteljetek ha tetszett, minden kis apró visszajelzésnek örülök!
Jó Olvasgatást!
xoxo Infinite

Egyedül kuporogtam a szobámban, hallgatva egy régi Elvis Presley számot, amit sikerült lejátszanom az ős öreg lemezjátszón. A kedvenc hangom volt, ahogyan a kis tű szalad a bakeliten. Egyszerűen kirázott tőle a hideg, és kényeztette a fülemet. Szinte nem is magára a dalra figyeltem, amit játszott, hanem a lemezjátszó beszédére. Odakintről beszűrődtek a nevetések, hallottam a két fiút, ahogyan kemény, viccelődő hangjuk, lágy, vigasztaló dallamba csap át. A lányhoz beszéltek. Neveket említettek fel, és szituációkról meséltek, amitől El, kacagni kezdett. Ebben a pillanatban, résnyire nyílt a szobám ajtaja, és megjelent mögötte egy elgyötört mogyoróbarna szempár. Zayn nem mozdult, és még csak meg se szólalt, bedugta mutató és középső ujját a résen, és reménykedve nézett rám. Szótlanul biccentettem, mire ő őszintén elmosolyodott, és belépett a szobámnak kijelölt helységbe, majd óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Miközben ő kényelmes ülőpozíciót keresett magának az ágyamon, én felpattantam, és a lemezjátszóhoz léptem, hogy megszüntessen a zenét. A fiúhoz fordultam. Meggörnyedve ült, két könyökét a térdén, állát pedig összekulcsolt kezein támasztotta. A padlót bámulva dobogott a lábával, amit egy kék bolyhos zokni mögé rejtett. Még egy nálamnál rosszabb emberismerő is egyből észrevette volna, hogy gondja van. Ezekből az egyszerű jelekből. A tartásából, abból, ahogyan a karján lévő szőr a plafon felé ágaskodott, pedig kellemes idő volt odabent. A lélegzése ütemtelen volt, és zavaros, hol nagyokat sóhajtott, hol pedig kicsiket és gyorsan. A régi önmagamra emlékeztetett. Arra a buta kislányra, aki a narkóba menekült a problémái elől. Akár mennyire is nehezemre esett, le kellett ülnöm mellé. Nem azért mert sajnáltam, ha ezzel magyaráznám a cselekedetemet, akkor hazudnék, csupán átéreztem azt a szenvedést, amit ő érzett. Hosszú percekig tartó viaskodásba kezdtem magammal, de végül leültem. Nem teljesen mellé, igazság szerint egy harmadik fél bőven elfért volna a kettőnk közt tátongó lyukon, és ha ez nem lett volna elég nem is néztem rá. Bámultam magam elé, a falra ahol egy pók békésen mászott a plafonon lógó, biztonságot nyújtó hálója felé. Legszívesebben én is ezt csináltam volna. A pókoknak nem sok gondjuk akadt az életükben, hálót szőttek, ettek, és vigyáztak, hogy ki ne tirhítsák őket a szobák sarkából, bezzeg én, aki nap, mint nap, az alkohol és drogfogyasztás elnyomása mellett küzdök önmagammal, és most csatlakoztam két vadidegenhez, hogy ne kelljen azzal az ocsmány nővéremmel és a drágalátos férjével laknom, egészen bizarr dolog. Annyi minden kavarog bennem ami, egy kevesebb dolgot megélt ember ellen akár halálos mértékű is lehet.

Zayn felém fordult. Nem csak az arcával, hanem teljes felső testével, ami meglepett. A furcsa, félelem hihetetlen mértékű zavarodottsággá alakult, és alig bírtam vissza tartani a felé irányuló megannyi kérdésemet.

- Tudod, régebben sokat sírtam. – kezdett bele, hosszúnak és unalmasnak tűnő monológjába, de nem volt erőm ahhoz, hogy megállítsam, és az eszem sem nagyon járt a körül, mert a pók a falon, eszeveszett rohanásba kezdett, aminek talán az oka az volt, hogy a hálójába ragadt egy légy. – Elvesztettem, nagyon sok embert, és fájt. Elvesztettem a barátaimat, a lányt, akit szerettem, azt a lányt, aki engem szeretett, a semmiért. Elkövettem egy nagyon csúnya hibát, amit még a mai napig nem tudtam kiküszöbölni.

- Mit csináltál? – kérdeztem ütemesen, már szinte reflexből, annyira elszoktam az emberi beszédtől, hogy még én is meglepődtem azon, hogy érdekel a dolog.

- Lefeküdtem a legjobb barátom barátnőjével. Az a lány, most kint ül a nappaliban. – elképedtem. A szemem már nem a pókot figyelte, hanem üresen meredt a semmibe. Ez a fiú képes volt arra, amire a legtöbb ember nem. Kíváncsivá tett. – Tudod, mikor Loui és El összejöttek, mindenki nagyon boldog volt. Főleg ők ketten. Aztán ahogyan teltek a napok, én is szereztem magamnak barátnőt, és mi is boldogok lettünk, de akkor El elkezdett közeledni hozzám. Mikor Loui otthon volt, és futballedzésekre járt, a lány elhívott sétálni, fagyizni, és ez a dolog odáig fajult, hogy beleszerettem. Mikor bevallottam neki, megcsókolt. Azt hittem, ezzel azt jelzi, hogy ő is szeret engem, a csókból a ruhák levétele lett, aztán pedig, ez az egész szexbe csapott át. Aztán elment. Azt mondta hiba volt, és nem akar többé látni. Mindent elmondott a barátnőmnek, aki persze kiakadt, és ő is kidobott. Én nem mertem elmondani Louinak. Nem érdemelte volna meg. Ekkor kezdődött minden. A sima cigi már évek óta a listámon szerepelt. Aztán a fű, majd lassan a kokain, és a hasis. Jöttek a parti drogok, az lsd, az ecstasy és sorolhatnám. Aztán ez lett belőlem. Egy roncs. – fejezte be a monológját, és fáradtan elmosolyodott. Felpattantam az ágyról, és gondolkodás nélkül kivágtam a szobám ajtaját. A nappali ahonnan az imént még boldog kacagás szűrődött be, megtelt veszélyes, dermesztő csönddel. Mindenki felém kapta a fejét. Zayn az ágyamon kuksolt, de ő is engem nézett. Szinte soha nem voltam még ilyen ideges, és ha valamit nem szeretek az a megcsalás. Annyi gondolat kavargott a fejemben, annyi érzelem nem találta bennem a helyét, és most mindet egyetlen gondolatba, a dühbe irányítottam. Csak álltam ott, fújtattam, mint egy bika, ami a magam vékonyka alkatomhoz eléggé röhejesen nézhetett ki. A szívem a torkomban dübörgött. A fejem szét akart szakadni, és akkor megindultam. Egyenesen a kanapé elé dobogtam, és a jobb kezemmel belemarkoltam a megszeppent Eleanor hajába. A másodperc töredéke volt az egész, ahogyan lehúztam az ágyról, még mindig haját markolva. Ő a csuklómat szorította és sírt, bár a bennem lévő düh, elnyomott mindenféle hangot ami körülöttem létezett. Még a karomra tekertem a haját csak üvöltöttem. Azt se tudom mit, csak kiadtam magamból az összes dühömet, végig húztam a nappali felén, néha bele is rúgtam, amikor valaki átkarolta a derekamat, és elrántott a lánytól. A haja gubancokban fonódott le a karomról, én pedig toporzékoltam. Nem tudtam, hogy ki fogott le, csak vergődtem a karjai között, ütöttem, rúgtam, haraptam és csikartam, miközben a prostituált különböző szinonímáival bombáztam a lányt, aki csak meredt rám a földön ülve, megmaradt haját markolászva. A fiú, aki tartott a szobámba cipelt és ledobott az ágyra. Odakintről csak a keserves zokogás hallatszott ki. Felnéztem az ágyról, és Zayn állt előttem, összecsikart karjával nem törődve, bámult rám, mint holmi megveszett vadra. Pillanatok alatt történt, hogy ott termett előttem és megcsókolt. Vadul csókolt és tüzesen, az ajkamat harapdálta, mire az bevérzett, de nem érdekelt. A tenyeremet és ujjaimat, végig futtattam a gerincén, és a hátán, amikor hirtelen eltűnt előlem. Csak a szobám ajtajának becsapódásának zaja, és az ajkamról csörgedező vér volt az, ami igazolta itt létét, és szenvedélyes csókjának égető tüzét. Odakintről újabb zajok szűrődtek be. Férfihangok beszélgettek, idegesen, a bejárati ajtó becsukódott, és elmúlt minden. Elmúlt a lány zokogása, a feszültség, a vér szaga, elvonult minden, a nap sugarai beszöktek az ablak üvegén keresztül, és új nap virradt. Újabb esélyekkel.